Tesco Baba

A tömeggyártott sorozatok és mozifilmek akarva-akaratlanul amerikanizálódást eszközölnek, miközben a gyilkosságok, tragédiák mellett elfeledkezünk egyes értékek megőrzéséről. A liberalizmus mellett nem sok szó esik arról, hogy az ötven tagállamot felölelő Egyesült Államok quarter dollárján az áll, hogy „In God we trust”, s hogy nem véletlen az itthon is látható Tini Anyukák (Teen Mom) című műsor vetítése: kint igencsak nehéz és sok tiltakozást vált ki az abortusz. Jobbágyi Gábor professzor úrral ennek apropójából beszélgettünk.

 

Nemigen lehet úgy beszélni az abortusz kérdéséről, hogy önt ne kérdeznék. Annak idején miért pont az ezzel kapcsolatos területet választotta? 

Mikor 1982-ben Miskolcon megkezdtem oktatói pályámat, döntenem kellett. Mivel ez akkor még hazai viszonylatok között igencsak feldolgozatlan, de külföldi szakirodalomban bővelkedő, vitatott határterület volt, az orvosi jog és az életvédelem jogát választottam. Utóbbi gyakorlatilag 1990-ig tilos téma volt, nem lehetett róla beszélni. Én kezdtem el erről írni, része volt például a kandidátusi értekezésemnek is 1987-ben. Azóta is foglalkozom mindkét területtel. 

A polgári jogi tanulmányok keretében röviden beszélünk az amerikai helyzetről is, mégis, az oly sok mindenben követett „minta” abortuszszabályozásáról közelebbről nem sokat tudunk. Pedig sok államban jó, ha egy abortuszklinika található, s a legtöbb orvos világnézeti okokra hivatkozva megtagadja annak végrehajtását, míg itthon ez rutinbeavatkozásnak számít.

A tengeren túlon teljesen más a rendszer, mint Európában vagy Magyarországon: nem lehet egységes rendszerről beszélni. A kezdeti, teljes tilalom után a hatvanas, hetvenes években differenciálódott a rendszer. Volt, ahol liberális szabályozást vezettek be, volt, ahol fenntartották a tiltást. Az 1973-as Roe v. Wade döntés következtében kimondták, hogy minden abortuszellenes döntés alkotmányellenes, s ezzel lényegében a szülésig lehetővé tették az abortuszt a nő döntése alapján. Ennek következtében a korlátozásokat el kellett törölniük a tagállamoknak, mely következtében hatalmas ellenállási hullám alakult ki, hiszen az USA-ban jegyzik az egyik legnagyobb életvédő mozgalmat. (Néhány hónappal ezelőtt a vezetőjével való személyes beszélgetésben kifejtésre került, hogy kint milyen örömmel fogadták az új alkotmány magzati élet védelmére vonatkozó rendelkezéseit.) A döntés után politikai polarizálódás indult meg: a demokrata párt e kérdésben liberális, a republikánus pedig konzervatív. Tehát attól függően, hogy melyik párt van többségben illetve milyen bírákat tud a Legfelsőbb Bíróságba juttatni, változik a szabályozás. A korábbi teljes liberalizmus mára már visszaszorult, de nagy szigorúságról sem lehet beszámolni. Teljes tilalom nem lehetséges, mivel nem lehet a várandósság a nő számára „túlzottan megterhelő”, de vannak, ahol csak orvosi problémák esetén engedélyezett. Hogy melyik állam mit enged, az tőlük függ. 

Az Európai Unióban azért ennél jóval nagyobb a szabadság. Pedig annak idején a megalakulással Európa szekerét próbálták kirántani, hogy ellensúlyozzák a nagyhatalmakat… 

Az Európai Unió képviselői összetételét tekintve baloldalinak és liberálisnak tekinthető, habár a néppárti frakció a legnagyobb, s ez kihat az unió abortusszal kapcsolatos politikára is. Az EU-nak van egy nagyon fontos döntése, az írek legszigorúbb szabályozásával kapcsolatban, ahol csak az anya életének megmentése érdekében lehet abortuszt végezni. Mikor Írország felvételéről volt szó az Európai Unióban, akkor azt mondták, hogy akkor jöhetnek csak, ha az abortusz szabályozását liberálissá teszik. Az írek erre azt mondták, hogy akkor inkább nem csatlakoznak… Végül ennek eldöntése nemzeti hatáskörbe maradt, s ebbe az unió nem szól bele. Bizonyos iránymutatások vannak, de az például, hogy a magyar alkotmány most mit mondott az abortuszról, az ha hatalmas vitákat is váltott ki, de semmiféle elmarasztalás nem vont maga után.  Tehát Európában is vannak szigorúbb szabályozású országok, például Málta, Lengyelország, Liechtenstein, de Európa e szempontból a „halál civilizációja”, mivel néhány országtól eltekintve legális abortuszt követnek. Ami a világon nem természetes, mivel kb. egynegyed részben fenntartották a legszigorúbb szabályozást, tehát csak az anya érdekében lehet abortuszt végrehajtani. A liberális szabályozás a „fejlett országokra” jellemző, a fejlődő országokra általában nem ez jellemző. 

Várható-e az alkotmány után további szabályozások?

Most a politika nyilvánvalóan a kétharmados törvényekkel van elfoglalva, nem akarnak belemenni ezen a területen semmilyen háborúba. Véleményem szerint feltétlen kell változtatni, nemcsak az abortusz, hanem a művi megtermékenyítés, a sterilizáció, az azonos nemek bejegyzett élettársi kapcsolatának szabályozásán. Itthon évente 40-50000 életet pusztítanak el, s ez egyébként káros a nők egészségére is. 

Véleményem szerint mélyebben kell változtatni. Mennyire lehetne a gyökereknél, például az oktatásban változtatni a szemléletmódon? 

A liberális oldal ellenáll a jogi változtatásoknak, mert szerinte ez felvilágosítás, s nevelés kérdése. Amiben van igazság. Viszont ha a felvilágosításban és a nevelésben próbálkoznak valamivel, az is hatalmas ellenállást vált ki. Például néhány hónappal ezelőtt kiraktak egy magzati képet az országban, amelyen a friss felírás az volt, hogy válasszuk az örökbefogadást az abortusz helyett. Ebből pedig hatalmas botrányt csináltak, pedig ez semmi más, mint felvilágosítás. Itt voltaképpen a balliberális oldal önmagával is teljes ellenállásba került. Mert nemcsak nem tudja megmagyarázni, hogy miért van abortuszra szükség, még a tájékoztatást is a legvadabbul elutasítja. A politika részéről érezhető, hogy ha baloldali a kormány van, akkor szóba sem kerülhet ez a kérdés, ha jobboldal, akkor pedig hatalmas ellenállásba ütköznek. S gyakorlatilag hatvan év alatt egy nagy agymosással sikerült a közvélemény nézeteit átalakítani. Azok a sztereotip hazugságok, melyek a tömegkommunikációban elhangzanak, rengeteg ember saját véleményeként köszönnek vissza. Van egy kis rész, természetesen, egy mélyen hívő réteg, vagy aki ellenzi, de ők vannak kevesebben. S ezért fél egy jobboldali politika még a tájékoztatástól és a felvilágosítástól, mert szavazatvesztésről tart. 

Az ország lakosságának 70%-a vallja magát katolikusnak, de ennek nagy többsége nem jár templomba, s ha esetleg jár is templomba hetente egyszer vagy ünnepnapokon, akkor is voltaképpen a katolikus egyház tanait például az életvédelemmel kapcsolatban, nem fogadja el. A gyakorlati életben másképpen viselkedik. A legkülönbözőbb statisztikák szerint a magukat vallásosnak vallók körében is nagy számban előfordul abortusz, s egyébként a hívők körében sem lényegesen magasabb a gyerekszám mint a nem hívők körében. Tehát ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek olyan mélyen hívő családok, melyek nem követik a tanokat az élet védelméről, de ez kb. 5%-a a népességnek, s ez nem tudja ellensúlyozni a 95%-ot. 

Nyilvánvaló, hogy az abortuszok összefüggnek a létbizonytalansággal.

Ez is az agymosás eredménye. A gyerek nem pénzügyi kérdés, mert ha ez igaz lenne, a gazdag országokban kellene sok gyereknek születnie, a szegényekben kevésnek… Durván azt szoktam mondani, hogy a palesztin menekülttáborokban sok gyerek van, Németországban kevés. Mikor én voltam fiatal, nagyságrendekkel rosszabb volt az életszínvonal, mégis több gyerek született, mint most. A 20-as évek után, a vesztett háborút, Trianont követve, itt e földön évente 220-230 ezer gyerek született, pedig sokkal rosszabb volt az életszínvonal, mint most. Ez is az emberek fejébe beleverődött, hogy ilyen anyagi körülmények között nem szülünk gyereket. Pedig sosem jutunk el a paradicsomba…

Az új adószabályok jelentős kedvezményeket adnak, de ettől nem várok jelentősebb javulást. Ezekre a szabályokra szükség volt. De azért ehhez radikális változásoknak kell bekövetkeznie: jogszabályi oldalról és a felvilágosítás vonatkozásában. Ha a 20-as években lényegesen rosszabb körülmények között több gyerek született, most is lehetne így, mert a férfiak és nők ugyanúgy kedvelik egymást, mint korábban. Még akkor is mondhatjuk, hogy ha azonos anyagi helyzetben van egy gyerekes és egy gyerektelen  család, akkor is az utóbbi előnyösebb helyzetben van. Hogy miért? Szabadabb a mozgástere, építheti karrierét… S nyílván ez a hatvanéves agymosás eredménye, mert hát nem kérdés, hogy jobb nyaranta Máltára menni nyaralni, mint gyerekeket pelenkázni. 

 

 

Mikola Orsolya